Bejelentés


VILÁGFA - A MAGYAR TÉRRENDEZÉS ŐSI MAGYAR ENERGETIKAI TÉRRENDEZÉS


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Keresés a honlapon





KALENDÁRIUM

 

 

A kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt. A szó latin eredetű: a calare (kikiáltani) szóból képezték a calenda szót, amely a hónapkezdő nap, vagyis az újhold első napjának neve volt.
Miért gondolom úgy, hogy egy térrendezéssel foglalkozó honlapon szükség van ezekre az ismeretekre? Azt tervezem, hogy a kalendárium oldal alatt nem csak a jeles napok felsorolása, az azokhoz kötődő hagyományok és legendák szerepelnek, hanem beépítem az adott naphoz fűződő jelkép, szokás és hiedelem rendszert is, segítve ezzel, hogy lakhelyünkben ne csak a kiemelt ünnepeken - például Húsvét, vagy Karácsony - kerüljenek elő a nap jelképei, sajátosságai, de minél több alkalommal.
Tudjuk-e, hogy mikor szokás az adventi koszorút elhelyezni a lakásunkban? Legtöbben igen. És az aratókoszorút? Már jóval kevesebben. Segítheti-e térrendezési célkitűzéseink elérését, ha tudjuk, hogy melyik naphoz köthető valamely virág jelképi tartalma, vagy mikor mit szokás szentelni, vagy szenteltetni, és ezeket a szentelményeket, hogyan lehet felhasználni? Szerintem igen, és ehhez kívánok segítséget nyújtani a -Kalendárium- oldal szerkesztésével. Az oldal természetesen folyamatosan bővülő tartalommal fog megjelenni.
Az évkörön végig érve, terveim szerint egy időben csak három hónap lesz látható, de már bővebb tartalommal, több gyakorlati tanáccsal, és képekkel.

 

Január elöl jár
(magyar népdal)

Január elöl jár,
Február a nyomán,
Március szántóvető,
Április neveltető,
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November telelő,
December pihenő.





Add a Facebook-hoz Oszd meg ismerőseiddel

 

Január, Vízöntő hava, Boldogasszony hava, Fergeteg hava

Az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó időt - a földművelés planetáris urának, Szaturnusznak a hatalma alá eső Bak és Vízöntő havát - az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven.

„Januáriusnak hívták a régi rómaiak Jánosról, aki volt Itáliának első királya, s mivel a nap is e tájban tér meg az égnek abroncsán, és hosszabbodik, s a világosság nevelkedik, a setétség pedig kisebbedik. A keresztyének Boldogasszony havának nevezték, mert a pogányoknál ez a hónap volt szentelve Juno istenasszonynak, akit ők tartottak a házasság vagy lakodalmazás patrónájának. A keresztyének inkább akarták, hogy Juno helyett a boldogságos Szűz forogjon emlékezetben. A pogányoknak innepeiket lassan-lassan a keresztyének ünnepeikké kellett változtatni, keresztyéni módra és jó végre.”

Jan (Ianus, Janus) királyt a mitológia ősi törvénye szerint a későbbi korok istenné avatták át, s kettős fejjel -egy szakállassal és egy szakálltalannal- ábrázolták, amelyek tarkójukkal illeszkedtek egymáshoz. Ez a kettős fej (a biceps) a Napot és a Holdat, a nappalt és az éjjelt, illetve a kettő egyesülését kívánta ábrázolni. Később a szakálltalan fej is szakállassá vált, s most már úgy magyarázták, hogy Janus isten-király voltaképpen őrszem, amely előre is, hátra is figyel, éjjel-nappal őrzi a házak ki- és bejáratát.

A legrégibb Janus-kaput, - amely Rómában a téglaégetőhegy aljában az Alvárosból a Forumra vezetett, - a Janus-kultusz székhelyévé tette. Itt állították fel az isten ércszobrát, s ennek a kapunak mélységes szimbolikus jelentőséget adtak a római nép életében. Ha ugyanis a római haderők kivonultak a városból az ellenség elé, akkor ezen a kapun keresztül meneteltek kifelé. Ilyenkor ki kellett a szimbolikus kapu szárnyait nyitni. A nyitott Janus-kapu háborút jelentett, mivel rossz előjel lett volna, ha ezt a kaput bezárják, mielőtt a hadsereg visszatér. A háborús állapotot tehát általában a nyitott kapu, a békét a zárt kapu jelentette.

Januárt a Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntő hava január 21-én vagy 22-én.

 

(A dőlt betűs részek idézetek az 1909 évi csízióból)

 

JANUÁRIUS.

Boldogasszony havának van XXXI napja.

Holdnak XXX napja.

A nap hossza 8 óra.

Az éj hossza 16 óra.

A nap kel 7 óra után fél órával.

Nyugszik 4 óra után mindjárt.

A nap a vízöntő-jegybe lép.

 

E hóban a füstben aszaltatom,

Jól eszem, iszom és vígan lakom,

Semmi véremet most nem bocsátom,

Mert nem egészséges, bizonynyal tudom.

 

 

A tizenkét hónapban az ember mint éljen?

Isokrales tanítása szerint és némely napokról, melyekből a régiek megismerték a következendő időnek állapotját, és az égijelek járásának és csillagok különféle természetének folyásából a gyermekek születéséröl való rövid Praktika.

Januárius, Boldogasszony hava.

Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó, borssal és füvekkel timporált étkek hasznosak, azonképen a lekvárok és eleven gyömbér. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos ecettel. Eret ne vágass.

Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti.

Kis-Karácson napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De mikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas, vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.

Kemény s kegyetlen hidegü a Boldogasszony havában született gyermek, nedves és hideg természetű leszen, tiszta önöntermészetében, de nagyravágyó, kevély, igen akaratos, minden szépséget szerető, tobzódó, tékozló, magamulató, nyájaskodó a szép személyekkel, de haszontalan részeges és kártyás lesz, az atyjától maradtat hamar felönti a közre vagy garatra, és megemészti.

 

Saturnusról.

Saturnus első s felső planéta, természet szerint hideg és száraz, a mesterembereknek védője, a fekete színt, a savanyúízűt kedveli; a szombat napnak és keddi éjnek planétája, időemésztőnek magyarázzák.

Oly igen fenn jár az égen, hogy 30 esztendőben, 5 napban és 6 órában járja meg az állatkört, azaz az égbeli 12 jelet; mindenik jelben mulat harmadfél esztendeig; magas volta miatt igen ritkán látszik meg; a Mérték az ő fel magasztalása, melyben nagy hatalma van. Bak és Vízöntő az ő házai, melyekben legnagyobb hatalma van, a Rákban és Kosban egy csepp szerencséje sincs.

Saturnus a mely órában uralkodik, abban jó nehéz marhát venni és eladni, ugy mint vasat,

ólmot és mindenféle metallumot és nehéz érczet, faragott köveket, fekete posztót; jó kertet keríteni, tavat ásni, érczet keresni, és jó mindennel bánni, a mi földön cselekedtetik. Jó az ellenséget álnoksággal megcsalni. Jó mindenféle eledelt venni, vetni és oltani.

Saturnus órájában nem jó orvosoltatni, új ruhát csináltatni és abba öltözni, megborotválkozni.

Hajóban ne járj, útra se menj, ne versengj, ne házasodjál, valakit meg ne dobj avagy lőjj; eret ne vágass, köpölyt ne vétess, kredencziát ne kívánj: se végy, se szolgáld. Valaki Saturnus órájában megbetegszik, sok ideig fekszik és végre meg is hal. Azt mondja

Sokrates: Nem jó ekkor nagy urakkal dolgot közleni, valamint halászokkal és vadászokkal is. Nem jó kőházat rakni, társaságot kezdeni, nősülni; mert nagy háborúságban élnek.

A mely gyermek Saturnus órájában születik e világra, hideg és száraz természetű lesz és melancholikus, azaz mindenkor gondolkodó, rest és nehézkedvű ember; ritka szakállú, sárga, tömérdek, vastag fekete hajú, felfuvalkodott; sokat elkezd, semmit nem viszen véghez, másnál feljebb akar lenni; nem bántja a gazdagság, víz mellett kedves lakás; természet szerint lopó, tolvaj, irigy és minden embert gyűlölő, veszedelmes minden cselekedeteire, hívságokkal bő-

velkedik, hamar megbetegszik, későn haragszik meg, de sokáig haragszik; fösvény, hazug, nevet a szemében, gyilkos két szeme van, nem örömest megyen emberek közé, fekete és zöld ruhának igen örül, nem asszonyembernek való, csak magával beszél, sok beszédű, mindenkor földre néz.

Karácson havában, mikor a Nap a Rákban van és Boldogasszony havában a Vízöntőben, akkor Saturnus az ő órájában sokkal erösb, hogy sem más időben.

Hogyha újság jelentkezik Saturnus órájában, ez a hó hideg és nagyobb része nedves.

Saturnus az emberben a lépet bírja, azért azt ne orvosold Saturnus órájában.

 

 

A Vízöntőről.

A Vízöntő tizenegyedik égijegy, meleg és nedves; égi természetű, napnyugati, állhatatos, kemény, sangvineus, Saturnusnak napi háza, bírja az embernek a szárcsontját és a lábikráját.

Midőn a Nap ebben van, hó és eső jár.

Midőn a Hold a Vízöntőben van, nem jó a szárcsontot és a lábikrát orvosolni, messze útra menni, új ruhába öltözni, urakat megkeresni. Jó eret vágni, orvosolni, vénekkel barátkozni, házasulni, jégen járni, madarászni, borotválkozni, adósságot beszedni és haszonra való dolgot jó kezdeni; ez a jegy meleg és nedves, egészséges szelet hoz, főképen mikor az napkeletről támad.

A mely fiúgyermek a Vízöntő-jegy alatt fogantatik vagy születik, semmi kivető nem lesz benne, mindenki szereti őtet, igen jól tudja magát az emberekhez alkalmazni; két felesége lesz és a másodikkal jó dolga lesz sokkal jobb, rnint az elsővel; némely emberek gyűlölik őtet szerencséjeért, ártani is igyekeznek neki, de nem árthatnak, mert mind e világ örömest hallgat őtőle, ha az olyan ember csütörtökön születik a világra, az alfelén jegy lesz, 28 esztendős

korában beteges lesz, 70 esztendős korában hal meg.

 

A mely leány a Vízöntő-jegy alatt születik, kevély, minden embert becsmérlő, sokat szóló, férjét gyakorta megcsúfolja, jól megtanított, eszes lesz; a lapoczkáján vagy orczáján jegy lesz; 50 esztendős korában hal meg.

 

 

 

 

Holdnaptár és a Hold útja 2020 január 1. dekád


Segítség a holdnaptár használatához:


Január 01. Újév, vagy  kiskarácsony

A római birodalomban az i.e. III. évszázadban még márciusban kezdődött az év. Időszámításunk előtt 153-tól a római főtisztviselők már nem március elején, hanem január 1-én foglalták el hivatalukat, és Julius Caesar naptárreformjával véglegesen január 1. vált évkezdő nappá. A Kalendae Januariae, azaz január 1. mint az év kezdő napja később igen nagy jelentőségre tett szert, s neve már nemcsak újév napját jelentette, hanem az egész télközépi ünnepkört, s a hozzáfűződő szokásokat is e névvel jelölték.

A január 1-i évkezdés és a hozzá fűződő szokások népszerűségének magyarázata az lehet, hogy néhány igen jelentős régi római ünnep időpontja közelébe esett, s ezeknek szokásait pár évszázad alatt magába olvasztotta, másrészt az egyre inkább tért hódító keleti nap kultuszok - különösen a Mithras-kultusz - ünnepei között elsőrendű helyet foglalt el a téli napforduló ünnepe.

A január 1-i évkezdő nap szokásai kezdetben eléggé korlátozottak voltak. A konzulok hivatalba lépésükkor fehér bikát áldoztak; a szenátus megtartotta első ülését, jókívánságok hangzottak el, a házakat zöld ágakkal díszítették, ajándékokat küldözgettek egymásnak, jósoltak a következő évre.

A IV. században az ünnepi periódus már óriásira nőtt, s más római ünnepek, különösen két igen népszerű régi ünnep, a Saturnaliák és Compitaliák jellemző vonásait is magába olvasztotta. Az év utolsó estéjén mindenki ünneplő ruhát öltött, s ajándékokat készített. Éjjel, tánc és tréfák közepette vonultak végig a városon. Hajnalban babérágakkal díszítették fel a kapukat. Újév második napján mindenki otthon maradt, ezen a napon „fordított világ” volt, január 3-ik napján lóversenyre került sor, és az ünnep azután még két napig tartott.
Magyarországon az évkezdést a XVI. századig karácsonytól számítják. A keresztény egyház főként a január 1-hez fűződő pogány szokások miatt tette karácsonyra az évkezdetet, a polgári életben mégis megmaradt a januári évkezdés is.

Nem Janus volt az első és egyetlen kapubálvány, mely az újesztendő küszöbén őrködött. A kapu, ajtó, küszöb minden műveltségében a kezdet, az átmenet kézzelfogható jelképe volt.

Őseink korában nemcsak az ellenségtől féltette házát az ember, hanem szellemektől, hazajáró lelkektől is. A holtak, szellemek őrizte, kapuk a túlvilági képzetekben kozmikus méretűvé tágultak.(pokol ajtaja, mennyek kapuja) Istenek, táltosok, megholt, és születésre váró lelkek ezeken a kapukon közlekednek a felső világ, e világ, és az alsóvilág között.

Ezek a mitikus kapuk  a Nap és a többi égitest napi, illetve éves útjának nevezetes pontjai, időben a négy naptári fordulópontot, térben a négy égtáj helyét jelölték ki az évkörön.
Ennek szellemében tájolták a régiek jurtáikat, házaikat, a sírokat s templomokat a Nap járására és az égtájakra vonatkozó ismeretek szerint.

Az újév küszöbe nem másutt, mint e kapuk egyikében található. Nagyjából a kereszténység államvallássá válása idején lépett a téli napfordulókor a Nap a Tejútra, és ebben az időszakban napjainkban is a Tejúton tartózkodik. Jankoviccsal szólva: „a Napnak újévkor nemcsak az esztendő és a téli napforduló küszöbén kell átlépnie, hanem a Tejút zsilipkapuján is.”

 

Jézus körülmetélése

Január elsejét a keresztény egyház is megpróbálta saját ünnepévé tenni. Erre egy ősi zsidó szokás adta az alapot. Zsidó szokás szerint a körülmetélést a születést követő nyolcadik napon kell végrehajtani a fiúgyermeken, január 1. pedig Jézus hivatalos születésnapjától számítva épp a nyolcadik napra esik. Így január elsejét az egyház keresztény ünneppé, Jézus körülmetélésének ünnepévé tette.

Ezzel az ünneppel azonban nem sikerült a pogány ünnepkörrel versenyre kelni, ezért további lépéseket tettek a naptárszerkesztő szerzetesek.

 

Szűz Mária Isten Anyja

A keresztények Boldogságos Szüzet a legnagyobbnak tartják a szentek között ő a „kegyelemmel teljes”. Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idő, anya lett a szűz és fia született, Jézus.

Mária születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Az Egyház tanításában négy dogma szól róla, azaz aki üdvözülni akar, annak ezt a négy alapigazságot el kell fogadnia Máriáról:

Mária Isten Anyja. Ünnepe január 1.
(A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben.)
Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, s szüzessége örökre megmaradt.

Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.

(E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa.)
Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna.
(Ezt a dogmát 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa.)

 

Január 2. Jézus Krisztus névnapja

Jézus nevenapja , más liturgikus hagyomány szerint az újév és vízkereszt közé eső vasárnap. A magyar református egyház újév napján ünnepli.

Az istenek nevének tisztelete az archaikus korba nyúlik vissza. Rokonságot mutat a  totem állatok nevének kimondására vonatkozó tilalommal, aminek az olyan leíró állatnevek, mint a farkas, szarvas, medve köszönhetőek. Az istentiszteletnek ez a módja járt az emberszabású isteneinek is. Az istenség igazi, titkos nevét csak a beavatott kevesek ismerték. Az isten nevének eltitkolásának oka az attól való félelem, hogy az ellenség tudomására jut, s így a közösség mágikus védelem nélkül marad.
A Jézus név a héber Jehesuah névből ered, melynek jelentés „Szabadító Úr”. A Jehesuah névből kicseng az ószövetségi Isten igazi neve: Jahve(h) , mely a fent említett névtabu alá esett, így kimondhatatlan. Írásban a név négy mássalhangzójával jelölik, JHVH, s Úrnak (Adonáj) olvassák.

Jézus Krisztus nevének második fele sem személynév, hanem cím. A görög Khrisztosz (a héber Másiáh fordítása, és „fölkentet” vagyis királyt jelent.

Jézus Krisztus neve tehát azt jelenti: „az Úr szabadító királya”.

 

Január 03. Genovéva napja

Genovéva, Párizs védőszentje (422-502), népének vigasztalója, a  meroving Jeanne d'Arc a hun kalandozások idején. Írja róla Bálint Sándor.

A Genovéva frank eredetű név. Galliában, a Párizs környéki Nanterre-ben született 422 körül. Történelmi érdemeiért avatták szentté. Neki köszönhető, hogy a 451-es hun betörés alkalmával Párizs népe megvédte városát, és a római-frank háború idején ő szerzett élelmet a bekerített és éhező városnak. 80 éves korában halt meg. Genovéva ereklyéit a Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzik.

Genovéva történelmi személy volt. Legendája szerint gyermekkorában édesanyja túlzott jámborságáért megbüntette, amiért Isten elvette az anyja szeme világát, melyet  akkor nyert vissza amikor az anyját gondozó Genovéva a kútból merített vízzel borogatta szemeit.

Szüzességi fogadalmat tett, fátylat viselt és böjtösen étkezett. Úgy tartják, hogy mindig tizenketted magával járt. Uralkodott a démonokon. Fent maradt egy történet, mely szerint Genovéva és kísérői egy viharos éjszakán az általa alapított Saint-Denis sírtemplomhoz zarándokoltak. A viharos szél eloltotta a többiek fáklyáját és gyertyáját, de az ő gyertyája zavartalanul világított a sötétben. A legenda szerint az ördög újra meg újra elfújta a gyertyát, de az őt kísérő angyal mindig lángra lobbantotta azt. Egyik jellemző ábrázolása: Genovéva, kezében a világító gyertya, egyik oldalán az ördög, a másikon pedig egy angyal.

E jelképek névnapjának időpontjára utalnak, az év kezdet illetve a téli napforduló közelségére, a téli sötétségen győzelmet arató, egyre gyorsabban növekvő világosságra.

Anyja vaksága, a téli sötétséget jelképezi, amelyet Genovéva névünnepén már napról-napra sokasodó fény szüntet meg. Hasonló jelképi tartalommal bír a téli viharban égve maradó,  gyertya (amely mint más oldalon már említettem Krisztus-jelkép) és az ellene törő ördög (a Sötétség ura) és a védelmező angyal (a mennyei fényesség megszemélyesítője). Genovéva január első szentjeként magát a hónapot személyesíti meg a római naptárban, társnői, akik sorban a nyomában haladnak, a rákövetkező hónapokat.

 

Január 05. Oszlopos Szent Simon

A korakereszténység szíriai szerzeteseinek körében terjedt el hogy a remete nem barlangba, kunyhóba húzódott vissza, hanem egy oszlop tetejére. Ilyen oszlopon élő remete Genovéva naptári szomszédja, Oszlopos Szent Simon.
Simon gyermekkorában pásztorkodott, és ifjú volt még, amikor a szerzetesi életet választotta. Egy éven át kolostorban gyakorolta a szigorú aszkézist, ahonnan eltúlzott önsanyargatása miatt kiutasították. Ezután  remete  életre adta a fejét. A remeteséget egy 40 napos teljes böjttel, étel és ital nélkül kezdte. Ebbe a koplalásba majdnem belehalt, mégis haláláig minden húsvétra 40 napos böjttel készült. 3 év múltán a remetekunyhót is elhagyva, egy súlyos kőhöz láncoltatta magát, majd oszlopra állt, előbb alacsonyabbra, majd egyre magasabbakra. Utolsó oszlopáról azt tartja a jámbor hagyomány, hogy 20 méter magas volt, amelynek a tetején 20 évet töltött állva, összekötözött lábbal. Összesen 40 évet töltött oszlopokon. Miközben a magasban tengette életét, egy visszatérő álmában egyre mélyebbre kellett ásnia.

Simon életének idézett mozzanatai névünnepének naptári helyére, illetőleg az időszak asztrológiai urára, Szaturnuszra utalnak. A kő, a kötél, a lánc Szaturnusz szimbólumai, a remeteség, elrejtőzés szintén szaturnikus tulajdonságok. Szaturnusz uralma alá tartoznak a merev és rideg földalatti kőzetek, az emberi testrészek közül a láb. Az oszlop másra is emlékeztet: a világoszlopra, vagyis a Tejútra, melyen ott tartózkodik a Nap.

 

Január 06. Vízkereszt, Háromkirályok napja
Vízkereszt, a latin egyházban Epiphania Domini, „az Úr megjelenése”, a görög katolikusok szerint „úrjelenés”.

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja.
Epiphania  görög szó, azt jelenti: „megnyilvánulás”. A pogány görög vallásban az isten megjelenését, és annak megünneplését jelentette.

Január hatodika nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. A keresztelésre való emlékezést a római egyház is átvette, és kiegészítve a víz borrá változtatásával a kánai menyegzőn, a három evangéliumi eseményt Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéiként ünnepli.
A Születés csodája vagy a kánai menyegzőn Jézus első csodatevése e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelésekor viszont Jézus istenségét a Szentlélek megjelenése és az égi hang bizonyítja, mely azt mondja:”Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,17.)

Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt ünnep a keresztelések napja volt. Régebben e napon kereszteltek, és a keresztelést megelőző heteket tekintették adventnek. A katolikus egyház tömjént és vizet szentel e napon (szentelt víz). Innen az ünnep magyar neve.

A víz és tömjén megszenteléséből keletkezett a házszentelés szokása, amely viszont már a háromkirályok tiszteletéhez kapcsolódik. Vízkereszt egyházi jelképe, az arany betlehemi csillag is összekapcsolja a nap két szent eseményét.

Mind a házszentelésnek, mind a templomban szentelt víznek, amelyből minden család vitt haza, csodatévő erőt tulajdonított a nép. A házszentelésnek az egyház által megtűrt népi „előírásait” termékenységgel kapcsolatos hiedelmek formálták. A szentelő pap és a háziak viselkedésétől függött a tyúkok évi tojáshozama, a kender növekedése, sőt az is, párra lel-é az újévben a házbéli leány vagy legény.

Nagyboldogasszon napjához virágszentelés is kötődik, mikor is szent számú (7, 9) fajtájú virágból kötöttek csokrokat, melyeket a szentelés után lehetőleg megőriztek vízkeresztig, hogy akkor füstöljék ki vele a házat, kisebb részük került felhasználásra betegség, baj elhárításra, vagy koporsó füstölésre.

A Három Szent Királyok ünnepét evangéliumi eseményként tartjuk számon.

Valójában mithraikus (perzsa) eredetű a háromkirályok története. Egy ókeresztény irat perzsa mágusokat említ, akik évente egy barlangba visszavonulva, imádkozva várták, hogy a Szerencse csillaga egy kisfiú alakjában a földre szálljon. A földi testben megszülető csillag Mithras napisten megtestesülése. Amikor a Gyermek megszületik a barlangban, a mágusok koronáikat a lába elé helyezik. A koronák említése változtatta királyokká a napkeleti bölcseket. Noha számuk sokáig változó volt, végül a Kisdednek hozott ajándékaik alapján állandósult a hármas szám. Három ajándékuk jós értelmű; az arany Jézus királyságát, a tömjén istenségét, mirha halálát jelképezte.

A királyok nevei: Gáspár, Menyhért, Boldizsár perzsa, héber, illetve babiloni eredetűek. a IX. századból már van róluk adat. A képeken Gáspár ősz szakállú férfiú, mögötte áll Menyhért ifjúként, Boldizsár pedig fekete bőrű. A világ akkor ismert három részét: Európát, Ázsiát és Afrikát jelképezték.

A népi vallásos szemlélet az utazás védőszentjei között tartja őket számon. A háromkirályok a téli égbolton is megjelennek. Az Orion csillagképnek Orion-öv néven ismert három feltűnő csillagát egykor Háromkirályoknak is nevezték.

Farsang

Mint ismeretes, a vízkereszt napjától hamvazószerdáig terjedő, váltakozó hosszúságú időszak a  farsang. Már a középkorban a zajos mulatság, lakodalom ideje, amelyet az Egyház is tűrni volt kénytelen.

 

Január 07. Attila hun nagykirály

Az Attila név eredete máig tisztázatlan (a számos névmagyarázatból talán az áll a legközelebb az igazsághoz, amely a Volga ősi ótörök nevéből Etil, Itil, vagy a Don régi magyar nevéből Etöl eredezteti) de abban egyetérthetünk, hogy Etele, Attila hun nagykirály neve volt.

Attila Mundzsuk (Bendegúz) nagykirály fia 410 - 453.
A 418-as béketárgyalásokat követően Attilát cseretúszként Honorius császár római udvarába küldték, míg a hunok megkapták Flavius Aetiust, Flavius Gaudentius fiát.
Rómában és Ravennában 13 évesen megtanult görögül és latinul, a gótokkal germán nyelven beszélt. Túszként töltött éveit a birodalom megismerésére fordította, a rómaiak bel- és külpolitikai elveit tanulmányozta, megfigyelte őket diplomáciai tanácskozásokon, tanult a vezetésről, protokollról és más az uralkodónak és diplomatának fontos dolgokról.
A hun törzsek Ruga vezetésével 432-re egyesültek. 434-ben támadást indítottak a Bizánci Birodalom ellen ellen, ami félbeszakadt Ruga halála miatt. Az uralom unokaöccseire, Bendegúz fiaira, Attilára és Budára szállt. A hun uralkodói székhely 434–445 között a mai Buzau folyó völgyében volt.
A következő évben (435) Attila és Buda a Duna északi partján, Castra Constantia erődjénél, Margus (ma Pozsarevác) városával szemben fogadta Bizánc küldöttségét, és béke szerződést kötöttek: a keletrómaiak nemcsak a szakadár törzseket fordították vissza, hanem meg is duplázták adójukat, és megnyitották a piacaikat a hun kereskedők előtt. A hunok által ejtett fogolyért váltságdíjat fizettek. A béke mintegy öt évig tartott, Attila és Buda 441-ben és 443-ban vezetett sikeres hadjáratot a Bizánci Birodalom ellen. A 443 évi békeszerződés alapján a birodalom 6000 római fontnyi (kb. 1963 kg) aranyat fizet, büntetésül a korábbi egyezség megszegéséért, az éves adót megháromszorozza, így az 2100 font arany lesz (kb. 687 kg), és minden egyes hadifogolyért 12 solidus váltságdíjat fizet.
Iordanes szerint 444 végén vagy 445 elején Attila maga ült a trónra. Katonai kísérete és germán fejedelmek segítségével erőszakkal foglalta el a nagykirályi méltóságot. Budát egyes források szerint saját kezűleg ölte meg.
Attila világbirodalmi törekvéseinek következtében a viszony a hun birodalom és a két római birodalom között hamarosan feszültté vált. Flavius Aetius 446-ban magas jövedelemmel járó nyugatrómai katonai főparancsnoki címmel és Savia tartomány átengedésével igyekezett Attila jóindulatát megnyerni.
447-ben Attila ismét bevonult a bizánci birodalomba. A keletrómai hadsereg a Vid folyónál csatát vesztett, így a hunok ellenállás nélkül benyomulhattak a Balkánra.
A hadjáratot lezáró béketárgyalások évekig elhúzódtak. A tárgyalások során 449 őszén követség tagjaként a görög történetíró Priskus (Priszkosz rétor) is járt Attila táborában, úgynevezett ordujában, a mai Tiszántúl területén, minek köszönhetően számos hiteles feljegyzés készült Attila nagykirályról, udvaráról, városáról. A 450-ben elfogadott békeszerződés gyakorlatilag megismételte a 443 évi megállapodást. (Ez gyakorlatilag Attila politikai vereségét jelentette, hiszen nem teljesültek a követelései, és II. Theodosius császár 450. júliusi halála után utódja Marcianus (450–457) megszüntette az adók fizetését a hunoknak, és kitiltotta őket a birodalmi piacokról.

Ebben az évben történt, hogy Honoria III. Valentinianus nővére segélykérő levelet küldött Attilának egy gyűrű kíséretében. Ezt Attila házassági ajánlatnak tekintette, és kijelentette, hogy a nyugati birodalom felére tart igényt hozományként.
Igénye nyomatékosítására 451 tavaszán Attila hun seregeivel és a számos szövetséges germán nép csapataival (gepidák, osztrogótok, rugiak, szkírek, türingek, frankok) Gallia ellen támadt. A csatára végül az antik Tricassis (Troyes) város előtti mauriacumi mezőkön (catalaunumi csata) került sor, s bár a küzdelem döntetlenül végződött, a döntő csata elől mindkét sereg visszavonult.
452 elején Attila Észak-Itália ellen fordult, és Mediolanumig (Milánó) tört előre. A hadait pusztító pestis és éhínség miatt kénytelen volt fegyverszünetet kötni a nyugat-rómaiakkal. Ekkor Róma város követségének tagja volt I. Leó pápa (Nagy Szent Leó) is, akinek Attilával való találkozását és szerepét a legendák később felnagyították.
Az itáliai hadjárat idején Marcianus császár csapatai hátba támadták a hunokat, Attila kétfrontos háborúra kényszerült. Kísérletet tett béketárgyalásokra, majd újabb keletrómai hadjárattal fenyegetőzött, erre azonban már halála miatt nem került sor.
Nászéjszakáján hunyt el 453-ban, uralkodói lakosztályában vérbe fagyva találták; halálának pontos oka ismeretlen. Titokban temették el, sírja fölé nomád szokás szerint valószínűleg halmot emeltek.
Fiai — Ellák, Dengizik, Emnedzad, Uzindur, Giemz, Hernak, Irnik vagyis Csaba — távolra vonultak apjuk lakhelyétől. Dengizik 469-ig uralkodott, keletre húzódva. Irnik új birodalmat alapított a Kaukázus vidékén, az úgynevezett óbolgár birodalmat. A legendás Csaba királyfi visszatérését a székelység a mai napig várja az égi csillagösvényen.

Attila nevéhez számos monda kapcsolódik: Buda halála, az isten kardja, az isten ostora, a catalaunumi csata, találkozása Róma előtt a pápával, a hármas koporsó, a Tisza medrébe temetés.

 

Néhány feljegyzés Attiláról:

 

„Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű, fa tálcáról. Minden másban hasonlóan mértékletes volt; fakupából ivott, míg vendégei arany és ezüst serlegből. Ruházata is egyszerű volt, csupán a tisztaságát igényelte. Sem az oldalán viselt kard, sem szkíta lábbelije, sem lova kantárja nem volt díszített, eltérően más szkítákétól, akik arannyal, ékkővel vagy bármi értékessel ékesítették azokat. A földet gyapjú szőnyegek borították. (Priszkosz rétor)"

 

,,Attila joggal tekinthető az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának. Azok a regények és filmek, amelyek őt és hunjait vérszomjas vadembereknek ábrázolták, távol vannak a történelmi igazságtól. Udvarában ott volt egész Európa: a germánok (a gótok), a Római Birodalom népei és a bizánciak. Ezeket a népeket nem egy európai »Übermensch« fogta össze, hanem egy keletről származó, nagy tehetségű elme, aki a számára idegen világban is maradandót, örök érvényű, követendő eszmét tudott képviselni. Ezt a koncepció nélküli, elbizakodott Európa soha nem bocsátotta meg Attilának. (Nemeskürty István)"

 

„A népek megrendítésére, a földkerekség réméül jött a világra. …

Dölyfösen járt, szemeit ide-oda járatta, hogy ily módon büszke testének ereje már mozgásán szembetűnjék. Noha a harcot igen kedvelte mégis megfontoltan cselekedett és a legtöbbet az eszével érte el. Az esdeklőkkel szemben könyörületesnek mutatkozott és kegyesen bánt azokkal akik neki meghódoltak. Alacsony termetű, melle széles. Nagy fejéhez képest szemei aprónak látszottak. Ritkás szakálla már őszbe vegyült, lapos orra, ocsmány arcszíne származásának bélyegét viselte magán. (Iordanes)”

„Ethele király ugyanis barna szinű, fekete s villogó szemű, széles mellű, büszke járású, alacsony termetű vala; szakállát mint a húnok megeresztve hordja vala. Vakmerőségben magamérséklő, csatákban ravasz és ügyelő, testéhez illő erejű, akaratjában nagylelkű, fegyvere csinos, sátra s öltözete tiszta, és szerfölött buja is vala. Szekrényében pénzt tartani nem szeretett; miért is az idegen nemzetek szerették, minthogy bőkezű és barátságos vala, szerfölött nagy keménységéért pedig húnjai csudálatosan félnek vala tőle. Azért is az egész föld kerekségéről különféle országok nemzetei tódúlnak vala hozzá, kikhez tehetsége szerint bőkezűen viseli vala magát. (Kézai Simon)”

 

„Attila-, Árpád- és Szent Istvánban van megtestesülve a három korszak, melyre a magyar nép hős története oszlik, s e jellemmel tűnnek ők fel a hagyományban, hogy az idők különbözése daczára is egy közös cselekvényre összeműködnek, s egymás fiai nem csak test, hanem lélek szerint is. Amédée Thierry”

 

Január 08. Keve hun vezér
A hunok a negyedik század végén (a háromszázhetvenes években) lépték át a Volgát és jelentek meg Európában.

Mondája alapján:- Keve a hunok kárpátmedencei bevonulásában jelentős szerepet játszó vezérek egyike (Keve, Kadosa/Kadocsa, Béla, Bendegúz. Bendegúz feltehetően azonos Mundzsuk hun nagykirállyal (415-420), aki Buda és Attila apja volt.)

Keve vezér Ríka (Réka, ) nevű lányát Attila vette feleségül, tehát egyben Attila apósa is volt.

Az ebben az időben (negyedik század vége) a vidéket uraló szász Veronai Detre és a gót Makrin túlerőben lévő seregei, és Bendegúz (Mundzsuk) seregei a Duna két partjáról néztek farkasszemet egymással. A szász és gót katonák harcra készülve, ám nyugodtan aludtak, mivel a folyó ezen szakasza szerintük áthatolhatatlan védelmet vont közéjük. Keve harcosaival az éj leple alatt átúsztatott a Dunán, meglepve az alvó tábort, és súlyos csapást mértek az ellenfélre, de ők maguk is komoly veszteségeket szenvedtek. Többek között maga Keve is itt esett el. Hű harcosaival együtt itt temették el, sírjára pedig hatalmas faragott követ helyeztek. Ez a hely lett Keveháza.

Béla, Kadosa és Bendegúz seregei másnap hajnalban folytatták a csatát. Az ellenfél csapatainak egy része már a Kevével vívott ütközet után elmenekült, nem várva be a fősereg támadását. A csatában Béla és Kadosa is odaveszett, akiket Kevével együtt temettek el. Makrin sem élte túl az ütközetet. Detre homlokába nyíl fúródott, és több sebet is kapott, de túlélte a harcot. Bendegúz, és a legyőzött Detre békét kötött, mely alapján a Duna, Tisza vidéke hun fennhatóság alá került.

Arany János: Keveháza (részletek)

Kemény Keve ott a vezér,
Hadával ím a parthoz ér;
Széles a víz, mély a folyó:
Nincs rajta híd, nincsen hajó.
S híd volna bár: ledűlne az,
Hajó volna, elűlne az,
Ennyi sok nép amerre lép,
Hajlik a part, miként a jég.

8

Parancsolá hún fejdelem:
Minden tömlő üres legyen;
S mit ő kiad, mit ő beszél,
Nem tréfaszó, nem puszta szél.
"Igyál, igyál, te vén Duna!
Nem ittál ennyi bort soha;
Igyál és tartsd nagy hátadat:
Szállítsd keresztül a hadat.

9

Sötét az éj: elig-elig
Hogy a vízfény fehérelik;
Csendes a táj; alig-alig
Hogy a folyamzúgás hallik:
De majd a víz jobban zubog,
Majd elborulnak a habok:
Komor felleg, gyászfeketén,
Úsz a folyam területén.

10

Tömlőkön ott a hős Keve
Hadával így átalkele,
Miért a hegy, miért a sík
Kelenföldének mondatik.
"Lassan, fiúk! lábujjhegyen!
Amerre a Duna megyen."
És halkan, mint az éji köd,
Ereszkednek a part mögött.

11

Nem gondolá Makrin vezér,
Hogy már nyakában a veszély;
Ingyen se véli Detre szász,
Hogy feje fölött ég a ház.
Tűz van, tűz van! - de aki fut,
Lángok közűl kardélba jut;
Lerontva és fegyverre hányva
A nagy város, Potenciána.

12

Kő nem maradt másik kövön,
Nem csecsszopó anyaölön;
De távol még a völgyi harc
Fel-felsivít, meg elviharz.
A zagyva nép, kevert tömeg,
Egymás szavát nem érti meg:
Barát baráttal szembe ví;
Gót és alán és római.

13

Ó! bár fedezné még sötét
A hajnalcsillag üstökét!
Ó! a nap is bár még soká
Emelné fényes homlokát!
Ne hozna bút, ne látna vért:
Holtak között a hun vezért,
S elképedő, bomlott hadat;
Mely győzedelmétől szalad!

14

Kemény harcos a Detre szász:
Nem tőle jött hunokra gyász;
Éles a Makrin fegyvere,
Nem bánta azt erős Keve;
Őtet, - hadúr akarta így! -
Húnok közől sebhette íj,
És elborítá szertelen
Nyilzápor a vak éjjelen.

29
De hős Kevét nagy sokaság,
S Bélával egyben Kadosát,
Az ország útjához közel
Egy domb alá temette el.
És a halomtetőre jelt
Magas kősziklából emelt,
Mig ajkain a tenger népnek
Búsan búgott lassú gyászének.

30

Örökre hát a vérmezőn
Bátor Kevének háza lőn;
Hol ő hadával nyúgoszik,
A temetőt így nevezik.
Év, év után gyorsan lejár,
Jő-megy miképp vándor madár;
De egy sem költi fel Kevét, -
De egy sem oltja ki nevét.

 

 


Holdnaptár és a Hold útja 2020 január 2. dekád

 

Január 13. Regelő hétfő

A vízkeresztet követő első hétfőnek regelő hétfő (dies lunae post trium regiem diem).
A magyar folklórkutatás a regölést tartja a magyarság egyik legarchaikusabb népszokásának.
A XVI. században Heltai Gáspár szól a sok „regölésről” és hivatkozik a „regelő hétre”. Ugyanebben a században jelenik meg a kalendáriumokban a „regelő hétfő” kifejezés. A „regelő hétfő” kifejezés nem a kalendáriumok naptári részében, hanem a sokadalmak, vásárok idejének felsorolásánál szerepel.
A vízkereszt utáni hétfő önálló magyar regélő hétfő megnevezése, ahogy a csíziókban, naptárakban s céhszabályzatokban látható azt mutatja, hogy a XVI–XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfő hazánkban ismert volt, mint nem egyházi jellegű jeles nap.
Azokban az országokban fűződik e naphoz különleges szokásanyag, ahol (mint ez pl. Magyarországon is történt) az év kezdetét a középkorban hosszú ideig karácsonytól számították és ahol a karácsonyi tizenkettedre vonatkozó egyházi rendelkezéseket betartották. Azokban az országokban ugyanis, ahol a karácsonyi tizenkettedre vonatkozó egyházi tilalmakat szigorúan betartották, a vízkereszt utáni első nap vagy hétfő az esztendő első igazi hétköznapja. 
A regelő hétfő naptári időpontjával kapcsolatban több kutató is a „modern” regölés naptári elhelyezkedéséből indult ki, s lényegében azt tételezték fel, hogy a karácsony és az újév közötti regölés neve a naptárreform (Gergely naptár bevezetése) következtében származott át a vízkeresztet követő első hétfőre. 
Titokzatos képzetvilágát Dömötör Tekla alapvető kutatásai tisztázták. Eredményeit így összegezi: „a vízkereszt utáni hétfő magyar regelő hétfő megjelölése bizonyosan magába foglalta a nagy ivás; lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően valószínűleg utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a nyugat-magyarországi regölés.”


Január 15. Remete Szent Pál

Remete Szent Pál  sivatagi remete (340), akit a magyar Pálos rend szellemi őseként, példaképe gyanánt tisztel, őt választotta névadójának is.

Pál, az első remete, Jeromosnak, életrajzírójának tanúsága szerint, Decius tomboló keresztényüldözésekor vonult a pusztába, és ott egy barlangban hatvan esztendőn keresztül maradt teljes ismeretlenségben. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a  Peer-kódex menekülésének okát másban láttatja: „Pál gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült”)

Szent Pál tehát a pusztába menekült, látva, hogy a császár mennyiféle kínzással sújtja a keresztényeket.
Ebben az időben történt, hogy Antal úgy vélte, a szerzetesek között ő az első remete. Álmában azonban megtudta, hogy él a pusztában egy nála sokkal kiválóbb remete is. Elindult, hogy megkeresse. Az erdőben találkozott egy kentaurral, aki egy jobbra tartó utat mutatott neki. Ezután egy másik, állattal, egy szatírral találkozott, aki a pogányok tévhite szerint az erdők királya. Végül Antalt egy farkas vezette Szent Pál cellájához. Szent Pál barlangban, egy pálmafa és egy forrás mellett lakott.

Antal elcsodálkozott, hogy amikor eljött az étkezés ideje, egy holló két rész kenyeret hozott nekik. Pál azt válaszolta, hogy Isten mindennap így látja el őt, és most vendége miatt kétszerezte meg az adagot.

Antalnak hazatérőben látomása volt, azt látta, hogy Pál lelkét angyalok viszik a mennybe. Gyorsan visszatért Pál barlangjához, ahol térdre borulva találta Pált, ki imádkozás közben lelte halálát. Antalnál nem volt semmi, hogy megáshassa Pál sírját, de íme, ott termett két oroszlán, ástak egy gödröt, és miután Antal eltemette Pált, visszatértek az erdőbe.

A Pál legendájában megismert naptári-csillagászati jelképek: A helyszín a Tejút és a nappálya téli metszéspontjára utal. A fa a Tejutat, a barlang a Tejút napfordulói „hasadékát”, a forrás az innen eredő és a nappályát körülvevő vizes csillagképsor kezdetét jelképezi. A történet szereplői csillagképek: a kentaur a Nyilas, a kecskeember a Bak, a farkas pedig a Farkas csillagkép. A kenyeret hozó holló is felismerhető a téli égen, a Corvus csillagképben. A Pál sírgödrét kiásó két oroszlán azonos az alvilág bejáratát őrző fenevadakkal.

 

Január 17. Remete Szent Antal

Remete Szent Antal (356) beteg embereknek, beteg jószágoknak nagy tiszteletben álló patrónusa. Antalhoz, mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a Szent Antal tüze nevű betegségben szenvedők fohászkodtak. Az orbáncot, az anyarozsmérgezést, a bélpoklosságot, és a szifiliszt  nevezték Szent Antal tüzének.

A Debreczeni-kódex rövidebb változatából idézzük legendáját:

Antal jámbor nemes szülők gyermekeként született, korán elárvult. Vagyonát elosztotta a szegények között, húgát monostorba ajánlotta, maga pedig a pusztába vonult. Egy remete oktatta, majd teljes egyedüllétre vágyva, továbbvándorolt. Itt a pusztában történt, hogy a „bujaságnak ördögei” ellen vív böjtöléssel, imádsággal, és legyőzi azt. Legendájának Szent Pállal kapcsolatos részéről, már fentebb írtam.
Antal oly buzgón szerette Istent, hogy mikor Maximianus császár a keresztényeket gyilkolta, ő maga követte a vértanúkat, hogy velük együtt méltó lehessen a vértanúságra. Nagyon fájlalta, hogy ez nem adatott meg neki.

Antalt remetecsuhában ábrázolták, amint T alakú, mankószerű botjára támaszkodik. A T (tau a főníciai és óhéber tav) a „halálkereszt”, a kiválasztottaknak és a halál angyalának bélyege. A halál megtestesítője az égen a planétahit szerint - botra támaszkodó, sánta vénember képében - Szaturnusz volt.

A Szent Antal megkísértése is az adott időszakra utaló vallásos példázat. A remetét disznópofájú ördögök, kéjleső boszorkák cibálják. Ők a pogány szokásokat, maskarákat jelképezték, a hős remete pedig a farsanggal dacoló egyházat.

 

Antal állatkísérője a disznó, nyakában csengővel. Az állat ez esetben a távol tartott ördögi kísértés megtestesítője, a csengőről azt tartották, hogy hangja elűzi a gonosz szellemeket. A csengőt tartó kötél is jelképe az adott napnak, mivel Antal-napkor szentelték meg, azt a kenderkócot, amiből a harangkötelet fonták. Névünnepe dologtiltó nap volt, kivéve a fonást.

A róla elnevezett betegápoló antonita rend sertéstenyésztéssel és lisztőrléssel foglalkozott. Az antonita molnárok célja az volt, hogy anyarozsmentes liszttel lássák el a falvak népét, hogy így megakadályozzák a tömeges mérgezéseket.

 

Január 18.  Piroska napja

Prisca, ókeresztény vértanú, 13 éves kislányként szenvedett vértanúságot Rómában, 270-ben.  Legendája szerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozásra akarta kényszeríteni. Ő imádkozni kezdett a bálvány előtt, a pogány templom azonban az ima hatására összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjnek évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérték az Urat. A császár oroszlánok elé vettette, de ezek lábához heveredtek, és nem szaggatták szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtatott, de az Úristen esővel és széllel eloltotta a lángokat. Végül a császár fejét véteti Piroskának.

A Piroska nevet a latin Priscából eredeztetik, bár nem kizárt, hogy ősi eredetű, a piros jelzőből képzett magyar személynév.

A névnek és napnak nyilvánvalóan  Piroska , Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Prisca nevének jelentése (ősi, régi, hajdani, szigorú, tiszteletreméltó) Saturnust, Róma legöregebb istenét idézi. Az imájára összedőlt pogány templom nemcsak a régi rend végét, hanem a Szaturnusz havában elmúló óévet is jelképezi. A lábánál heverő oroszlánok azonosak - a Remete Szent Pálnál már említett – az alvilág bejáratát őrző fenevadakkal A tüzet eloltó eső a hamarosan beköszöntő Vízöntő havára utal.

A népi kalendáriumban időjósló nap „Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy.” A naphoz hiedelem is fűződik, amely szerint  amelyik lány a szent tiszteletére piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.

 

Január 18. Árpádházi Szent Margit

Piroskán kívül ezen a napon emlékezünk Árpádházi Szent Margitra is.

Margit 1242 január 27.-én született és  1270. január 18.-án hunyt el a Nyulak szigetén. Ezt szigetet halála után Margit szigetnek nevezték. Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével, betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket Muhinál, de vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották.
A nagy kán halálhírére Batu kán a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az utódot kiválasztó törzsi gyűlésről.
Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben.
A domonkosok rendi családja, amelyben Margit felnövekedett, még csak néhány évtizede létezett. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok betegek gondozásával, bélpoklosok ápolásával szolgáltak.
Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király leánya részére új kolostort építtetett a Duna egyik (a Nyulak) szigetén, Buda közelében. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben.

Atyja kétszer is fölkereste a kolostorban házassági ajánlattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a házasságok igen nagy politikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengyel király volt, a második Ottokár cseh király. Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldására. Huszonnyolc éves korában halt meg. Halála óráját derűs arccal előre megmondta a nővéreknek.
Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.

Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté mégpedig atyjának húga, Magyarországi Szent Erzsébet ünnepnapján, november 19.-én..

 

 

Január 20. Szent Sebestyén napja

Sebestyén egyik leghíresebb ókeresztény vértanú. Névünnepe egy napon van Fábián pápáéval (250).

Legendája szerint a szent Diocletianus és Maximianus társcsászárok testőrtisztje volt, és 298-ban szenvedett hitéért vértanúságot. Egy oszlophoz kötözték és lenyilazták, de felépült sebeiből. Újra szolgálatra jelentkezett, visszament Diocletianushoz, de most sem kegyelmeztek neki, halálra botozták. Egy Lucina nevű asszony, több vértanú eltemettetője, adta meg neki a végtisztességet.

A keresztény ikonográfiában is számos szent attribútuma, egyben mártíriumának eszköze a nyíl. Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilágban a nyíl művének tulajdonították.

A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták. Mint a tizennégy segítőszent egyikét, a középkortól kezdve őt hívták segítségül „fekete halál” idején. Sebestyén volt erre a szerepre a legalkalmasabb: „feltámadt” a nyilak okozta sebeiből, s láttuk, a pestist a nyilak jelképezték.

A nyílvessző lesből érkező, váratlan halált hozó fegyver. Jelképként is sokszor ilyen értelmű. A mítoszok számos hőse esett áldozatul orgyilkos nyílvesszőnek, vagy nyíl végzett velük baleset folytán, a balsors küldötteként. Nyíl volt régen a sorshúzás eszköze és a népmesékben is a végzeté. A klasszikus kortól a fertőző betegségek, elsősorban a pestis láthatatlan hordozóját jelképezte, s a Halál attribútuma volt a később általánossá váló kasza helyett. Az ószövetségi szövegek az Úr nyilait tekintik a halál eszközének.

Lucináról itt csak annyit, hogy Lucina neve a lux, a télen annyira hiányolt „fény” szóból ered, és egyfelől a halál „hallgatag istennőjének”, Hecaténak, másfelől az (újjá)születés istennőinek a „napfényre hozóknak”, Dianának és Junónak volt a mellékneve.

 

Január 20. a Földről nézve a Nap látszólagos pályája során a Bak csillagképbe lép

Holdnaptár és a Hold látszólagos útja 2020. január 3. dekád


Január 21. Szent Ágnes napja

Ágnes Szent Ambrus szerint, aki megírta vértanúsága történetét,  nagy okosságú szűz volt. Tizenhárom éves korában elveszítette a halált, és helyébe életet nyert. Évei számát tekintve ugyan még gyermek, értelme szerint bölcs öreg; testében ifjú, lelkében ősz-fehér; orcára szép, még szebb hitére.

Ágnes egy alkalommal az iskolából hazafelé tartott, s a prefektus fia belészeretett. Mivel Ágnes visszautasította a fiú szerelmét, a prefektus elé került.
A prefektus ekkor így szólt: „Két dolog közt választhatsz: vagy együtt áldozol a szüzekkel Vesta istennőnek, ha a szüzesség annyira tetszik neked, vagy együtt bujálkodhatsz a szajhákkal!”
Ágnes azt felelte neki: „Nem fogok áldozni az isteneidnek, de másféle mocsok sem szennyez be. Mellettem áll testem védelmezője, az Úr angyala.”

Erre a prefektus megparancsolta, hogy vetkőztessék meztelenre, s úgy vezessék a bordélyházba, de az Úr oly sűrű hajsátorral borította be, hogy jobban eltakarta, mintha ruha lett volna rajta. Mikor a prefektus fia belépett a bordélyba , hogy erőszakot tegyen rajta, egy démon halálra sújtotta. A lány megsajnálva az ifjút buzgón imádkozott, mire abba visszatért az élet.
Ágnest végül az új prefektus Aspasius ölette meg Először megparancsolta, hogy Ágnest vessék egy nagy tűzbe, de a láng kétfelé csapva a halálát követelő tömeget égette meg. Aspasius ekkor elrendelte, hogy döfjenek kardot a torkába, más források szerint lefejezték.

Január 21-én temették el Rómában, azóta is ez a nap az ünnepe.

Ágnes első számú ismertető jelei: hajsátora és a bárány. (Nevét régen a latin agna, „jerke, nőstény bárány” szóból származtatták)

Felmerülhet azonban a név eredeténél, az Agnalia ünnep, melyet Janus tiszteletére tartottak január 9-én. Ovidius leírásából tudjuk, hogy az áldozati állat agnus, azaz „kos” kellett hogy legyen.

Ágnes-nappal fordul az év a Bak havából a Vízöntő hónapba.

Ágnes napjához is kötődik időjárás jósló mondóka: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince.”

 

Január  21. a Vízöntő csillagjegy kezdete.

Ha Vízöntő vagy a te uralkodó bolygód az Uránusz, elemed pedig a Levegő. Ebből már látható is, hogy aki a Vízöntő csillagjegybe tartozik, az egy különösen empatikus, humánus személyiség, ahol tud, segít másokon. Őszintesége rendíthetetlen, ezért nem is kertel, a véleményét mindig elmondja, mert úgy gondolja, ezzel segíthet a legtöbbet annak, aki kéri tanácsát. Gyakran találunk e csillagjegy alatt született feltalálókat, tudósokat, sőt olyan egyéneket, akik kimagasló közösségi munkát végeznek. Ha megnézzük a Vízöntő környezetét, azt láthatjuk, hogy akkor érzi magát elemében, ha különc, különleges emberek társaságát élvezheti, és igyekszik ilyenkor is ő maga állni a középpontban.

 

Január 22. Vince napja

Vince hispániai vértanú, válogatott kínzásokkal gyötörték halálra 304-ben. Legendájában nincs magyarázat Vincének, Vince napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára.

Tiszteletét jelentős mértékben előmozdította nemesi származása, amelyre a feudális Európa sokat adott. Már a koronázási paláston is feltűnik.

Neve latin eredetű (Vincentius), jelentése: győzedelmes. Ünnepének kalendáriumi helyéből adódik, hogy ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.

Legendája szerint hóhérai válogatott kínzásokkal gyötörték hite miatt. Összetörték csontjait, összehasogatták tagjait, tüzes rostélyon sütögették, nyársakkal döfködték, de nem tagadta meg hitét. Miután megölték, a holttestet a szántóföldre vitték a vadak martalékául, de az égből leszállott egy holló, és minden állatot, még egy farkast is elkergetett. Erre malomkövet kötöttek a nyakába, és a tengerbe vetették, de hiába, mert a hullámok újra meg újra a partra sodorták. Bírája ekkor felkiáltott: Hát még halálában sem tudom legyőzni?!

Ünnepének kalendáriumi helye amely új csillagászati hónap a Vízöntő kezdőnapja, arra vall, hogy elejétől fogva úgy tisztelték, mint aki a tél felett győzedelmeskedik. Erre emlékeztet a holló, a napistenek segítő madara, akinek mint már említettük a csillagképét télen találjuk meg a legkönnyebben. Szent Vince legendájában a holló a Nap, a nyár képviseletében űzi el a telet megtestesítő farkast. (A néphit a napfogyatkozást is egy mitikus farkasnak, a Hold állatának tulajdonítja.) A tél fölötti győzelem jele a szent nyakába kötött, mégis partra vetődő kő a Vízöntő urának, a Szaturnusznak a jelvénye.

A nap szokásai között itt-ott felbukkanó szimbolikus metszésnek, vágásnak talán ikonográfiai háttere van.

Névnapja időjárásából a várható bortermést szokták megjósolni, amint e versike is tartja:

„Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince.”

Sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen. A nap szokásai közé tartozott még a jelképes szőlőmetszés. A levágott vincevesszőt vízbe állították, és hajtásaiból jósoltak az új termésre vonatkozóan.

 

Január 23. Mária eljegyzése

Megünneplése a XV. században Franciaországban kezdődött, majd pápai jóváhagyással terjesztik. Szorosan összefonódik Szent Józsefnek a XVI. században bontakozó kultuszával, de olykor érinti a Mária hét öröméről való megemlékezést is.

Mária eljegyzése a hónap egyetlen Mária-ünnepe. A farsangi időszak csendesebb ünnepei közé tartozik, noha nem mentes az evés-ivástól, de még a táncolástól sem, ahogy az egy esküvőhöz illik.

Az ünnep szokásai a menyegzős farsangi vasárnapok és a kánai menyegző megünneplésével keveredtek, ahol folytatódott a Vince-napi ivászat.

 

Január 25. Szent Pál napja

A jelentősebb szentek névünnepei általában a csillagászati hónap első, azaz a naptári hónap utolsó dekádjába esnek. Apostol is jut majd mindegyikbe, némelyik „fődekádba” kettő is. Vízöntő havát Szent Pál képviseli „a legkisebb az apostolok között”, nem találván méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, egy ízben az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment. Az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” Az élmény hatása alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.  Pál fordulása  (jan. 25.) ennek a „fordulatnak” állít emléket. Saul aki zsidó származása mellett római polgár volt születésétől fogva ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta . Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

A páli fordulatnak tágabb jelentést adott az a tény, hogy az addig csak zsidók közt térítő apostolokkal szemben Pál a pogányok misszionáriusa lett: a Törvény útjáról a Hit útjára tért, és a  keresztény mozgalom ezzel a lépéssel indult el azon az úton, mely által világvallássá lett.

A Pál naptári helye viszont időjárási, csillagászati tartalmat ad az ünnepnek. Az idő hamarosan jobbra fordul, hiszen e naptól kezdve a nappalok hosszabbodása egyre szembetűnőbb. Pál fordulatjának időjárási jövendölései, mondókái világosan utalnak erre. Ennél nagyobb volt annak a jelentősége hogy pálfordulás ünnepétől kezdve a Nap elhagyja a Tejutat.

Időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.

Tehát a jó idő jó termést jelent, a köd pedig a jószág pusztulását, a szelek pedig háborút. A regula is így szól: hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.

 

Január 28. Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás a montecassinói bencés kolostorban nevelkedett. 1244-ben a nápolyi domonkos kolostorba ment, ahol a rendbe való fölvételét kérte. Párizsban főiskolai tanárként előadásokat tartott, majd fölvették a magiszterek sorába, önálló nyilvános tanító tevékenységet folytathatott mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Rábízták Rómában a rendi főiskola vezetését, s a pápai udvarban is tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját. 1269-ben Tamást rendi elöljárói ismét a párizsi egyetemre szólították teológiai professzornak. Erre az időre tehető a boszorkányüldözések elterjedése. Az emberek félni kezdtek a jelentől és a jövőtől, és e félelmük okát kiterjesztették a szektákra, a vénasszonyokra, a kisebbségekre, a zsidókra. Az országok sötét sarkaiban meghúzódó népi babonák szárnyra kaptak mindenhol, és a klérus hozzálátott, hogy rendszert formáljon a balhitekből.

Aquinói Szent Tamás démonológiája ebben, sajnos, vezető szerepet játszott. A tradicionális, kusza fantazmagóriákat a teológusok összefogták. „A boszorkányok szombat éjszaka seprűnyélen repülnek gyülekezőhelyeikre. Nagyon sokan: vagy tíz-tizenkétezren vannak minden egyes helyen. Ők a sátán hadserege; céljuk a keresztény hívők legyőzése és a világhatalom átvétele. Gyűléseiken mindig megjelenik az ördög, egy fekete hajú, szálas férfi, jéghideg testtel. Hódolatuk jeléül a boszorkányok fenekét csókolják. Utána nagy lakomát csapnak: varangyos békát, áspiskígyót és rokonaik kiásott hulláit eszik. Aztán általános orgia kezdődik.”

Később rendje visszahívta és megbízta, hogy Nápolyban központi teológiai főiskolát szervezzen. Két évvel később X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte (1274). Súlyos betegen kelt útra, de nem jutott messzire, meghalt egy ciszterci kolostorban.

Élete során szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel, amely túlzó testellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához és elnyomorodásához vezet.

XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta, s még ebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba, halála napjára. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-től január 28-án ünnepeljük, amely napon 1369-ben átvitték az ereklyéit Toulouse-ba. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

 

Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok, Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás, Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek, Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium,  Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium,  Legenda Aurea, Faludy György: Démonológia és boszorkányüldözés, Antalné T Mária A Gyimesek völgyében élő csángó magyarok hitvilága.

 

 

 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!