Bejelentés


VILÁGFA - A MAGYAR TÉRRENDEZÉS ŐSI MAGYAR ENERGETIKAI TÉRRENDEZÉS











MAGYAR TÉRRENDEZÉS: SZARVASVADÁSZAT, AZ AZ, HOGYAN VÁSÁROLJUNK KÉPEKET

Szarvasvadászat


Lakberendeződdel galériáról galériára járva, néhány művészt a műtermében felkeresve próbálod megtalálni azt a festményt, mellyel lakásodat kívánod díszíteni.
Nem kis vállalkozásról van szó, hiszen néhány tízezer és több százezer forint között változik a festmények ára.
És elérkezik a pillanat, a „szakember” arca felderül, rámutat az előtted lévő vászonra és szól: Ez az! Ezt kerestük! Tökéletesen illeszkedik a nappaliba kiválasztott tapéta színéhez.
Ez az a pillanat, amikor el kell kezdened egy új lakberendezőt keresni.
Miért? Mert mint az oldal címében láttad A FESTMÉNY NEM CSAK DEKORÁCIÓ. Már az őskori barlangrajzok is szimbolikus jelentéssel, vallásos, vagy mitológiai tartalommal bírtak. A Müncheni Egyetem tanára, Michael Rappenglück úgy véli, hogy a Lascaux-i barlangban található, i.e. 15000 évvel ezelőtt készült egyik festmény a Taurus csillagképet ábrázolja. A reneszánsz festők csendéleteiben is a gyümölcsök, a poharak, edények, mind-mind jelképi tartalommal bírtak.
Fontos tehát, - ha elfogadjuk, hogy a környezetünkben fellelhető jelképek hatással vannak ránk – hogy a kép szimbólumrendszerét, is figyelembe vegyük a kiválasztásnál.
Ezért – hasonlóan a kalotaszegi hímzés megismeréséhez – végezzük el egy általam kiválasztott kép jelképeinek elemzését példaként.


(A vastag betűs részek idézetek Kabay Lizett A „Szarvasvadászat„ és társai című írásából.)



A legnagyobb ajándék, amit művész adhat, az a köznapiságon túlról hozott tisztaság. Onnan kapott vigasz, ahonnan a Csodaszarvas érkezik küldöttségbe, az időtől és tértől független birodalomból.
Nyugatista módon, az akadémista festészet zsinórmértéke szerint lehetetlen a mitikus világ ábrázolása. Makoldi Sándor eldobta tanaikat, felszabadultan használja az öröklét egyidejűségét megvalósító hiteles eszközöket. A népi hagyomány legértékesebb szabályait követve eltér a természethű ábrázolástól, el a földi környezettől a „Szarvasvadászat” című képén is. Nem jelzi a talajt, áttetsző, fényt sugárzó és fény átjárta alakzatai a nehézségi erő hatásaitól mentesülten lebegnek. Az elő- és háttér hiánya, meg a távlat láttatásának mellőzése száműzi a földi kereteket. Olyan létsíkot mutat be, ahol egyidejűségében, nem egymásutániságában vannak jelen a dolgok. Mint a révületben, vagy a halálközeli állapotban a pillanat töredéke alatt bekövetkező, mégis az egész élettartamra szóló események átéléséről beszámoló tapasztalatokban.
Így rugaszkodik el a földtől a tündérmesékben is a harmadik fiú, hogy a napos-holdas életfa csúcsára hágjon, mikor arra a másvilágra készül, amely nem a halál otthona, hanem a sejtjeinkbe örökített ősi hitvilág színtere. Innen kapunk avatottan továbbított helyszíni közvetítést a teremtés mozzanatának teljességéről. Szemtanúi vagyunk a gondolat Forrása képírásban megnyilatkozó tevékenységének.

MAKOLDI SÁNDOR SZARVASVADÁSZAT




   


(A kép nagyítható.)


Fehér, világító Csodaszarvas. Agancsa közén a szellemi Nap fénygócát viseli, belőle életfonállá sodródó fénypászma száll alá.
ÜNŐ, NŐ, NÖVELLŐ, NEVELŐ az első ikerpárt szülő ősanya. Fejét visszafordítja, mint a szittya szarvasok és mint népművészetünk számtalan visszatekintő lénye. Képírásunk kódolásában ez a fordított világra utaló helyzet.
Kék-fehér szellemiségű és reményzöld, ígéretes erők váltják testté az igét a még csak nyomokban megszólaló vérpiros jelzések kíséretében.



A képen szereplő jelképek sorának megismerését kezdjük a  szarvassal, és a szarvasvadászattal .
Nem könnyű a dolgunk, ha tudni akarjuk, hogy hányan vannak tulajdonképpen a szarvas vadászok, és emberek-e, vagy isteni, szellemi lények.
László Gyula szerint az időközben feledésbe merült ősmondában csak egyetlen vadász volt, és e vadász és a szarvas Ősanya nászából született a mondát fenntartó nép őse.
A magyar eredet monda – és számos más nép hasonló mondája – ősi változatában hím ragadozó állatok üldözik a Csodaszarvast, mely állatok az Ősapa és Ősanya, megtestesítői, a nép totemősei. A monda fejlődése során, az űzött vad nővé változik, mint számos antik istennő ( Artemisz, Helené) vagy a magyar Eneh, vagy Tündér Ilona. A mi Csodaszarvas mondánk két hőse, a két nép - Hun, Magyar – létére utal. Az, hogy Hunor és Magor a regében már nem a Csodaszarvas ivadéka – noha Eneh ünőt jelent -, és később is leányokkal házasodnak – tehát a szarvas anyával nem nemzenek utódot – azt igazolja, hogy nem az ősmonda maradt fenn, hanem annak egy szimbolikájában átváltozott, tartalmában is módosult formája.
Varga Géza szerint: ”Az egyvadászos és a két vadászos mondaváltozatokat azonban nem lehet egymással szembeállítani, lévén összesen három vadász: az atya és két fia. Az üldözők számát sem a történelmi esemény (két nép egyesülése) határozta meg, hanem egy – a csillagos égre rajzolt – történet.”
Az égbolton ugyanis megtalálható az Ősapa (Nimród, Orion), fiai (Hunor, Magor, Gemini) és az Ősanya szarvas Ünő (Eneh, Cassiopeia-Auriga- Perseus)
A Nimród- vagy Orion-csillagkép három égi út találkozásánál található. A cselekvés útját szimbolizáló ekliptika Nimród kezénél ível, az égi egyenlítő, mely a kozmikus egyensúly jelképe, a Nimród-öv csillagainál halad át, míg a csillagkép a vállán tartja a Tejutat. 
Az égi szarvas hátsó része az Auriga, melső lábai a Perseus, agancsa a Cassiopeia melynek W alakjának hullámvonala víz szimbólum. Mivel a Cassiopeia és az Ursa Minor szomszédosak, látszólag az égi szarvas az agancsán hordja a Sarkcsillagot (Polaris), a világ tengelyének végét.


 


Színia szerint a Szarvas csillagkép ős Istenanyánkat, a Nagyboldogasszonyt, minden élet édesanyját ábrázolja, guggoló, hátra tekintő szarvasként. Képe fellelhető a Nagykutya (Canis Major) csillagképben.
A szarvas agancsa elhullajtása és újra növesztése révén mint egyetemes jelkép. az örök megújulás, újjászületés szimbóluma, de a bőség, a termékenység, a szerelmi vágy jelképe is.
Ez a csodálatos agancskorona, a világfával egyenlő. „Szarvas vagyok fejemen, Holdat Napot cipelem”


Ha a Színia és a Varga féle égi vadászatot összevetjük Makoldi Sándor „Szarvasvadászat” című alkotásával, szembetűnő, hogy a festmény a Varga által leírt csillagmondát ábrázolja.





Ez a Jankovics Marcell által vázolt égi szarvasvadászat is a Varga féle szarvas csillagképet erősíti meg.

A Csodaszarvas ősanya szarva között hordja a Napot.
Az ember már a történelem előtti időkben felismerte, hogy a Nap az élet forrása, nélküle nincs élet. Szimbolikus erejét a föld körüli látszólagos mozgása, az évszakok folyamán bekövetkező erővesztése és újjászületése, teremtő és pusztító ereje alakította ki. Jelkép tartalma igen változatos és gazdag, gyakran ellentmondásos.
Adott kultúrán belül is tisztelhetik mint égitestet – ezen belül is évszaktól, napszaktól függően különböző képen -, de ugyanakkor lehet napisten, vagy isteni megnyilvánulás, vagy adott jelkép része.

"Az a szép fényes nap az Isten jobb szeme,
az a szép fényes hold az Isten bal szeme,
az a futó szellő Isten sóhaja,
az a sok szép csillag Isten arcának ragyogása."

Az éves napjárás számos monda, mítosz, történet alapja, naphéroszok egész sora az égben, vagy a földön folytatja csodás tevékenységét, de a napvallások, a Napisten kultusz, mint a csillagvallás kiteljesedett formája, a világvallások kialakulásának alapja. (Lásd Jézus Napisteni vonásait)
A megszemélyesített nap általában férfi, fiú isten, az Égistenapa, és a Földanya gyermeke, testvére, vagy párja a Hold.
A Nap éves pályája a termékenység istenek a Napistenek sorsa, a halál és újjászületés. A napistenek hét ágba fonva viselik hajzatukat, mint ahogy a magyar szólás szerint is hét ágra süt a nap, a világ hét sarkára (a négy égtájra, alulra, középre és felülre, mint a „lakhely tájolása” oldalon már kifejtettem).
A nap az Oroszlánban van otthon, és a Szűzben indul vándorútjára, a Mérlegben, az őszi napéjegyenlőségkor kezdi hanyatlását, melynek mélypontja a téli napforduló a Nyilasban. Innen emelkedő pályán jut el a Kosba, a tavaszi napéjegyenlőségig, és tovább erősödve érkezik a csúcsra az Oroszlánban a nyári napfordulón.


   


Csakis itt mehet végbe a teremtés, ahol a teljességet összefogó és uraló képzelet egyszerre az öröklét egyidejűségében „szólja” a szülő fény ikermagzatát, vele „szólja” kilenc, agancsos, szarvassá változó – vagyis tudatváltó – táltos papját, Magor nemzetségének fiait.

A táltos a pogány eredetű csillagvallás tudós papja, a szellemi lényekkel kapcsolatot tartó, varázserejű személy. A táltosokkal részletesen foglalkozom a „Táltos oldal”-on.
A kilences szám a háromszorosan vett szent háromság, a „három hármasság” jelképe. A sámánok létráján is sokszor hét helyett kilenc fok található, a világ kilenc szintjére utalva.
A szám szimbolikájának kialakulására bizonyára hatással volt, az ember kilenc hónapos magzati fejlődése.
Az archaikus társadalmakban a szarv hatalmi jel, uralkodói dísz, mely utalhat az állatőssel való rokonságra, kapcsolatra. Szarvas fejdíszt hordtak a szibériai sámánok, és táltosaink szarvas állatok, bika, szarvas alakban vívják küzdelmeiket.




Vele „szólja” egyszersmind koronás, termékenyítő nyilat emelő királyát a Nyilas csillagkép áttételeként: jobbján a Szűz, balján a Szarvas csillagképével (fent). Az időtlenség várában kékes, szellemi lángot vet a szemberepülő szárnyas követ. A fejéből kicsapó fénykévét viselik hagyományhű népművészetünk mitikus állatai, a szkíta griffek, szarvasok, a Közel- és Távol-Kelet sárkányai és még más csodás lények.


A képrészlet elemzése során, a csillagmese szereplőinek megfelelően a Nyilas, a Szűz, a Szarvas, és a Sas csillagkép szimbolikáját tekintjük át.




A szarvascsillagképpel, már fentebb foglalkoztunk így itt ismétlésekbe nem bocsátkozunk.
Nyilas (Saggitarius) csillagkép nyilazó kentaur, már a mezopotámiai ábrázolásokon is.
Az antik legenda szerint a bölcs és nemes Kheiron kentaurt – számos hérosz nevelőjét – miután Héraklész nyila kioltotta életét maga Zeusz emelte az égre.
A kentaurok hiedelmi eredetét vizsgálva több változatot is ismerünk, de általános az az elképzelés, hogy valamely vad lovas nép tagjaiban – például a thesszáliai lovas pásztorokban – vagy rituális játékok ló alakoskodóiban kell keresni előképüket. Nem véletlen tehát, hogy festményünkön a Nyilas csillagképet lovas íjász személyesíti meg.
A Nyilas szimbolikáját továbberősíti, hogy vele szemben található az égbolt legfényesebb csillaga - az íjász mitológia fontos eleme –, a Sirius.
Időszámításunk kezdetétől a Nyilas a téli napforduló hava – így csillagképe – lett. Ez jelképiségében is változásokhoz vezetett mivel a Nap hanyatlásból az emelkedésbe vált, újjászületik, így a Nyilas a nemzés helyett a születés égi helyszínévé vált.
A Szűz (Virgo) csillagkép az antik mitológiában a kalászos szűz-anya istennővel Démétérrel (Prszephoné) azonosították. Egyiptomban Ízisz – Ozirisz nővére, egyben felesége- képmásaként tisztelték.
A csillagkép legfényesebb csillaga a Kalász (Spica). A mezopotámiai eredetű név feltehetően még abból az időből származik, - ie. 5.-7. évezred - mikor a csillagképben a nap még az aratás idején tartózkodott. A kalász háttérbe szorulását mutatja, hogy már az ókorban új jelképek kerültek a Szűz kezébe, mint Perszephoné fáklyája, vagy a szomszédos csillagkép alapján mérleg. Ez utóbbi ábrázolás a gabonaistennők helyébe, már az igazság osztó istennőket - Justicia, Maat, Diké – helyezi. A jelképek tovább változásával alakul a Szűz a győzelem és a béke (Victoria, Pax) istennőjévé.
A képen látható Szűz azonban a csillagkép ábrázolásának egy másik formájára utal, a mikor a Szűzanyát ábrázolják gyermekével. A korai időkben Íziszt Hórusszal, Asztartét Tammúzzal, Lucinát a Gyermekkel. (Lucina bábaistennő, így a gyermek nem egy személy, hanem az éppen születő gyermek.)
A Turul népünk szimbolikájában azonos a Csodaszarvast üldöző madárősünkkel. Ezt erősíti László Gyula is, aki szerint eleink a szarvast ősanyjuknak, a turult pedig ősapjuknak tekintették.
A madár, mint a szárnyas lények általában, a felső világhoz tartoznak, az égi, isteni üzenetek hordozói. A puszták embere világában, olyan madár válhatott jelképpé amely szemmel láthatóan bátor és gyors. A ragadozó madár - melynek jellemző támadási taktikája, hogy a nap irányából támad, így a préda nem látja meg - a földről nézve a Napból száll felénk, így lett a Nap madara, a Napisten égi hírnöke.
Népünk egyik eredet mondájában így vált égi hírnökké az Emese álmában megjelenő Turul. Mint tudjuk a magyarok a Turult sólyomféle madárnak – kerecsen sólyomnak – tartják.
Tekinthetjük-e a képen látható égi hírnököt másnak, mint valamely csillagképnek akkor, amikor valamennyi szereplő megfeleltethető egy-egy csillagképnek. A szárnyas csillagképek közül a Szűz, a Nyilas, a Szarvas csillagképpel együtt a Sas csillagkép látható. A turul, a sólyom, a sashoz hasonlóan napmadár, a szellemi és lelki felemelkedés, az erő és szabadság jelképe.
Sas (Aquila) csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták. A görögök szemében a sas - a levegő többi teremtményéhez hasonlóan - Zeusz madara volt (a római mitológiában Jupiteré).
Az égi hírnök színe is tartalmat hordoz, mivel a népmesék gyakori motívuma, a kék madár a boldogság, a vágyak beteljesülésének jelképe.


A fénybuborékként világító égitestek sorsfordító jelzései alatt Csodaszarvas-Ikrek, Magor kinyújtott jobbjából fogas tűzcsóván át ereszkedő fény-fonal végén vár a színeikbe öltözött, a holdsarlót nyílként használó kozmikus hős, újjászülető íjász. Egyszerre pattan ki az Alkotó gondolatából szarvas-szülő és iker magzata. Hunor akinek lándzsája, NYILA NYIT, nem öl. Az egyidejűség jegyében az ünő szügyéből későbbi totemállatunk, a ló feje ugrik a jövőbe.

Az Ikrek (Gemini) csillagkép két legfényesebb csillaga közel azonos fényességű, és közel vannak egymáshoz, mint két iker - róluk kapta a csillagkép a nevét.
Az Ikrek a hű testvériség példaképe. A csillagjegy a Tejút és az állatöv kereszteződésében, a felső és az alsó égbolt határán, az alvilág kapujában látható. A csillagjegy jelentőségét növeli, hogy időszámításunk kezdetétől a nyári napforduló otthona.
Csodaszarvas mondánk archaikus változataiban, a két testvér, Hunor és Magor az ikrek csillagképet, illetve a Napot és a Holdat testesíti meg. Az ikrek az azonosságon belüli ellentét, vagy egy egységen belüli két szimmetrikus fél jelképei. Ilyen hagyományos párok nappal-éj, kelet-nyugat, kelő Nap-nyugvó Nap, férfi-nő megszemélyesítői.
Az archaikus eredetű törzsek két félre tagolódnak. Erre utal eredet mondánk testvérpárja a két ősapa Hunor és Magor és őseink társadalmi berendezkedése, a kettős fejedelemség, melyben a kündü (kende) az isteni eredetű és a gyula, a világi hatalom birtokosa. Ugyan ez a szembeállítás jelenik meg a testvérnépek elválasztásában. Fekete Hunok - Fehér Hunok, Fekete Magyarok – Fehér Magyarok.
Az íjnak és a nyílnak az archaikus korban betöltött szerepe, elterjedtsége alakította ki gazdag és összetett szimbolikáját.
A nyílvessző a férfi nemzőerejének, phallikus jelképe. Ismertek olyan teremtésmítoszok, melyekben a teremtés kezdetén nyilak teremtik meg a világosságot.
Ha a nyíl férfias jelkép, akkor az íj nőies és az anyaméhet szimbolizálja, így a nyíllövés a születést jelenti.
Az égbolton zajló csillagkép teremtésmonda vadászjelenete is szexuális tartalommal bír. A piros, fehér zöld színekben újjászülető, felajzott holdíj az Oriont megszemélyesítő vadász ősapa kezében az ikreket szülő Csodaszarvas ősanyára irányítva a nemzés pillanatát jelképezi, a lövés előtti pillanat, a születés ígéretét hordozza.
A holdsarló önmagában is jelentős jelképi tartalommal bír. A Hold a periodikus változás, a fogyás és növekedés, így a halál és újjászületés jelképe. A képen látható újhold maga az újjászületés, születés jelképe. Ezt csak erősíti a holdíj nyíllövésének jelképi tartalma.
A néphit szerint az újholdkor vetett növény a holddal együtt nő, esetünkben ez értelmezhető a születő ikrekre is.
Nemzeti lobogónk sávjaiban a romantikus értelmezés szerint a piros sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget” és a zöld a „reményt” szimbolizálja.
Hunor lándzsája mintegy utat nyit, vagy csak mutat, a jövőt jelöli ki, a vele születő új állatős a ló felé.
A lándzsa ősi időktől fogva hatalmi jelvény, jelképezheti a világtengelyt, így bizonyos isteni erő kifejezője is lehet. A mitológiában, de a történelem során is közkedvelt vadász és harci fegyver.
Jelen esetben a lándzsa jelképisége arra a kettős – mondhatni iker – tulajdonságára utal, hogy nem csak sebezni, de gyógyítani is képes. Erre példa az antik mitológiában Akhilleusz lándzsája, vagy a keresztény hitben Longinus legendája, akinek - lándzsáját Jézus testébe döfve – a rá fröccsenő vér meggyógyította beteg szemét. Így kap értelmet Hunor lándzsájának gyógyító, javító, mutató szerepe.
A ló történeti és jelképi szerepével részletesen foglalkozom az őseink szent állata a ló oldalon.



Az eljövendő világ sarkítottságát egymással szembefordított jin-jang értékű, az ünő lábszáraihoz írt két szög képjele hangsúlyozza:”szöges ellentét". Ugyanígy megosztott erőkre célzó ábrának olvasható a szarvastestet alkotó, „tüzelését” átíró (ÉGŐ) ÉKEK sora és az alattuk húzódó, víznek felfogható hullámvonal együttese.


Az ékek sorának szimbolikája a háromszögek jelképiségére vezethető vissza. Az egyenlő oldalú háromszög isteni jelkép, a harmónia, a tökéletesség, a szenthármasság – és nem csak keresztényi értelemben -, a harmónia és stabilitás szimbóluma.
Az ékek sorában fellelhető hármas-hármasság ősvallásunk alapeleme is. A csúcsukkal felfelé álló, világos ékek a férfi, az ég és a tűz, míg a csúcsával lefelé néző sötét háromszögek a nő, a föld és a víz jelképei. A mitológia világa számtalan vízben született, vagy onnan kiemelkedő, az égi folyón érkező isteni lényt, héroszt, és nemzet alapító személyiséget ismer. A magyar mondavilág ilyen személyei Csaba királyfi, Álmos, vagy Hunor és Magor.
Képírásunkban a hullámvonal a víz, a folyó, és a tenger szimbóluma, de áttételesen utal az istenre, vagy annak jelenlétére is. Az Isten, Ten, Tengri, Yo Tengrit, Ős Thana nevek általában az „ős tenger végtelen” kifejezésre vezethetők vissza. Ebben a megközelítésben az Isten jelenlétére utaló hullámvonal, a történet isteni eredetére, illetve a születő ikerpár istenségére, vagy isteni kiválasztottságára utal.
A vadászmondák Csodaszarvasa üldözőit a vízen túlra vezeti, mely víz az élet-halál vize. A Szarvassá vált fiúk balladájában is megkülönböztetett szerepe van a víznek. A halhatatlanság és halál jelképe:
A mi szájunk többé Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.
Nem tudom van-e kapcsolat a kilenc szarvassá vált fiú és a kilenc szarvas agancsos táltos között, de mint látható, az ikreket szülő Szarvasanyát a kilenc táltosától a vízjelkép választja el.
A szarvas tavaszi agancs cseréje és a kígyó szintén tavaszi vedlése közötti párhuzam az égbolton ellentétként jelenik meg. A csillagos égen telente egy óriási szarvas csillagkép (Cassiopeia-Auriga- Perseus) figyelhető meg, míg nyaranta egy óriási kígyó (Serpens) uralkodik. A Szarvasanya hasa alatt lévő hullámvonal így egy újabb tartalommal jelenik meg, jelképezhetiaz ellentétes csillagképet, a Kígyót is.


A kép jobb szélén a Sarkcsillagig emelkedik a világfa, bal szélén szarvpárokból képzett oszlop tetején csillaghímes fénymadár, talán a Fiastyúk fészkel a régi Szitás tyúk képében.

A világfa jelképiségével önálló oldalon foglalkozom.
A szarv párokból álló oszlop, tetején a madárral a Fiastyúkot magába foglaló Bika (Taurus) csillagképre utal. A Taurus csillagkép nagyon régi, talán már a kőkorszakban is ismerték. A Taurus jelölte ki a tavaszpontot a rézkorban és a korai bronzkorban (ez volt a „Bika kora").
A bika jelképes állatként az ellenállhatatlan férfi erőt, a termékenységet, a hatalmat testesíti meg.
Az archaikus társadalmakban a szarv hatalmi jel, uralkodói dísz, mely utalhat az állatőssel való rokonságra, kapcsolatra. Szarvas fejdíszt hordtak a szibériai sámánok, és táltosaink szarvas állatok, bika, szarvas alakban vívják küzdelmeiket. A szarv pár kozmikus jelkép is lehet, isteni, vagy égi szarvak hordozzák a Napot és Holdat.
A világfán ülő madár a csúcsot a földi állatok ellentétét jelenti.
A Fiastyúk (Pleiádok) a Bika (Taurus) csillagkép része. Késő ősszel és télen lehet könnyen megtalálni a tűhegynyi csillagok alkotta "fészket". A Bika és benne a Fiastyúk csillagkép az égi szarvasok közé tartozik. A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közel a tél. Tehát évszakcsillag is volt.





A Fiastyúk kapcsán visszautalhatunk még a kilenc agancsos táltosra is, hiszen kilenc legfényesebb (szabad szemmel is jól látható) csillagának népi elnevezése a „Kilenc Tátos”.
Ez is bizonyíték arra, hogy noha mi itt az egyszerűség kedvéért elemenként vizsgáltuk a mű jelképrendszerét, az egy szervesen épülő egységes rendszert alkot, ahol a szimbólumok kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz, visszautal egyik a másikra.


Fölösleges eleme nincs a festménynek, sem üres (értsd: jelentéktelen) zuga. Teljessége a legkisebb fénycsirák közt is rendeltetéssel bíró eszmei erőket feszít. A csodát már nem csak váró, de megvalósulását előkészítő, benne hívő, hozzá hű és méltó szándék sugárzik a fényt, életet, újító erőt közvetítő műről. Különleges hatásúak az óriási festmény felületére több helyen felvitt kék foszlányok: fátyolfüggönyként jelzik, hogy a látvány nem közvetlenül a szemlélő előtt bontakozik ki, Hanem túl a kék ködön, ott, ahol a madár sem jár, ahonnan csak az avatottak hozhatnak üzenetet. A kimeríthetetlen eszmei közlendővel telített mestermű szemlélője előbb-utóbb észreveszi, hogy a csodaszarvas és a vele egy síkon fehéren lebegő lények vértelen alakzatok, egyelőre szellemi képződmények.


Forrás: Jankovics Jelképkalendárium, Hoppál, Jankovics, Nagy, Szemadám Jelképtár, Színia A magyar ház mágikus titka, Varga Géza A magyarság jelképei.


VISSZA


 







Add a Facebook-hoz
Oszd meg ismerőseiddel


Ingyen angol - csak most!




Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!